Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekkor

pavelka.beata.kisgyerek.jpgGyermekkoromban nagyon korán felismertem, hogy szeretek mozogni. Falusi kisgyermekként nem volt túl sok lehetőség, de ami volt, azt mind megragadtam.

Kisiskolás koromtól kezdve annyira átjárt a sport szellemisége, hogy már alsó tagozatos koromtól versenyeztem. Mindig imádtam a versenyeket, a versenyek hangulatát, a felkészülést, az izgalmat és persze a sikereket.

  • A faluban a téren fociztam minden délután, miután kész voltam a leckével (egészen sötétedésig).
  • Imádtam biciklizni, ahová csak lehetett biciklivel menten.
  • Jártam az iskolai tömegsportra.
  • Alsós koromban judo és atlétika edzésekre jártam.
  • Felsős koromban pedig atlétika és kézilabda edzésekre.
  • Középiskolás éveimben pedig már célirányosan csak az atlétika maradt meg edzés jelleggel, hobbi mozgásként pedig a röplabda.

Az általános iskola végére egyértelműen kialakult bennem, hogy az egyéni sportokat helyezem előtérbe. Ott vagyok igazán önmagam. Legalábbis versenyzői szinten mindenképpen. Tetszett, hogy csak a saját teljesítményem számít, a saját felkészülésem, a saját kitartásom, stb. Hobbi sportként viszont szívesen játszottam társaságba a mozgás öröme miatt, de legalább csak akkor, ha nem volt tét.